Bár a maketton nem állt semmiféle jelzés emlékeim szerint, hogy Ő a híres Adolf Galland, én Őt láttam meg személyében. Sokat olvastam róla, sok harci győzelmet aratott és kiváló pilótaként élte túl a háborút. Igazából ez sem egy mai darab és meg kell, hogy mondjam halvány ötletem sincs, hogy mikor is készültem el vele, mindenesetre sem előtte sem utána nem építettem össze figurát ekkora léptékben, de jó volt kifesteni (az érzés megmaradt). (Sajnos a teljes képes fényképem elég rendesen kiégett, ezt majd később pótolom).
Miután úgy hozzávetőlegesen végigmentem a német harckocsi osztályokon, egy a legnagyobbak közül még összeépítésre váratott. Akkor még a Tigris II-ről, avagy Panzerkampfwagen VI Tiger II-ről tudtam, hogy bevetették éles ütközetekben, így nálam mint Tigris utód Ő alkotta akkoriban a naaagy tankot. Itt is a legnagyobb változata érdekelt a legjobban mégpedig a tankelhárító PanzerJäger Tiger B azaz Jagdtiger. Később apu még nagyobb járművet, egy egeret (Maus) rakott össze ami azért 1:35-ös léptékben sem semmi (a szemenkénti lánctalpazásról nem is beszélve). Sem a pontos beszerzésről, sem a megépítés időpontjáról nincs információm, az biztos, hogy eléggé régi darab.
A felhasznált katonák akik éppen megpihennek és bíbelődnek a felszereléseikkel Academy cég jóvoltából lehetnek jelen. Annyi megmaradt, hogy nagyon elbíbelődtem az emberkék részletes kifestésével ami nem látszik igazándiból. Viszont több emlékem nem maradt, nem tudok az összeépítésről nyilatkozni, sem magáról a makettról, az viszont tény, hogy a szemenkénti lánctalpazás nem volt nehéz itt sem.
Mindig is ki akartam próbálni egy nem német harckocsi németesítését. Miután a németek az olaszokkal szoros kapcsolatban álltak arra gondoltam, hogy egy Stug M40-esített kis tankelhárító harckocsit fogok megalkotni ami átvészelte a háborút. A megjelenést ütött-kopott állapotban képzeltem el kicsi sérüléseket ejtvén a járművön. Magát a járművet olyan 2005 tájékán szereztem be és festettem le. Sajnos a vaku rosszul és nehezen adja vissza a rozsdát amit nagy nehezen aprólékosan ráfestettem. A sarazás megint csak gipsz művek felhasználásával készült (ezért is esik le róla).
Későbbiekben ennek a járműnek is tervezem pigmentelési feljavítását, itt csak a sár és a rozsda részét fogom majd megdolgozni, hogy élethűbb legyen.
Ez volt talán az utolsók közül amit összeraktam és kifestettem olyan 2007 körül. Az alapötlet egy korai Bergepanther volt ami meszeléssel kapott fehér színt (aminek felvételét a személyzet rögtönzések útján általában kézzel oldotta meg, tehát felvitték kézzel a meszet ami az esőt nem nagyon szerette). Az ICM elég jó minőségű és könnyen összeépíthető makettet gyártott amit nagyon élvezetes volt összerakni. Ide tartozik kedvenc részem a szemenkénti lánctalp amit itt nagyon könnyen fel tudtam szerelni természetesen megfelelő festés után. A jármű egyetlen sarkalatos pontja az emelődaru ugyanis itt a kábelezés az is műanyag, és az idő múlásával (illetve a szállítás miatt) eldeformálódott. A sarazás volt az egyetlen amit akkor sem sikerült megoldanom, ezért ez a jármű (és még sok más is) Mig pigment feljavításon fog átesni (kopás, sarazás, rozsdázás tekintetében). Egy tervezett Panther projekt keretében az ICM Panther D változatát szeretném majd elkészíteni, miután ha jól gondolom megegyezik a jármű teste és csak hozzáadnak egy lövegtornyot. Összegezve, mindenkinek csak ajánlani tudom az ICM Bergepanthert, már csak azért is mert a korai deszkás változatot nem nagyon preferálták a hadseregben és a továbbfejlesztett Bergepanthert használták nagy számban. Ezért ez egy kuriózum, mellesleg nem nehéz összeépíteni sem.
Eléggé halvány emlékeim vannak ennek a járműnek az összeállításáról, elnézvén eléggé régen készíthettem. A festés sem lett teljesen élethű de itt jegyezném meg azon gondolatmenetet amelyet egyik modellekkel és makettekkel foglalkozó újság számában olvastam miszerint minden szín ami a németek kezébe került a járművön landolt, ezért is volt egy pár jármű 39-es szürke színnel díszítve 1944-45-ben (egyszerűen mert nem volt más raktáron). Tehát elmondható, hogy eme három szín ami a járművön dominál akár valós járműre is felkerülhetett. Mindenesetre a kopás nem sikerült és a koszolással sem foglalkoztam még akkor semennyit sem.
Ez lesz az első jármű amely majd a közeljövőben egy alapos Mig pigmentelésen fog átesni, ahol kellő kopás, kosz, rozsda fogja érni.
A Zvezda cég eléggé jó kis szettben jelentette meg a PanzerJäger I-es harckocsiját. Az elemek aránylag elfogadhatóak, aránylag jól megmunkáltak voltak, a leírással volt néha némi bajom, de aránylag ez is jónak számított. Egy dolgot nem raktam hozzá ki, ez volt az emberke amit a cég hozzáadott, megmondom őszintén nem tetszett. Így hát azon gondolkodtam, hogy hogyan nézzen ki az egész. Fehéret akartam ami miatt máris megvolt a pontos helyszín és az időpont. Miután ez volt a beugró járművem utánaolvastam ennek-annak és már pár praktika alkalmazását is bevetettem rajta mint pl.: a koptatás sokkal élethűbben egy aránylag vékony rétegben felvitt fehér álcázófestéken. Igazából a gipszmunka nem sikerült teljesen jól, arról nem is beszélve, hogy a havazásra is kell majd a jövőben valami jobbat találnom a hintőpór + ragasztó párosnál (inkább kapok jeget mint összefüggő havat). Ahogy elhoztam apámtól a járművet át is festettem ecsettel fehérre, majd szürkével visszakoptattam, ezt nagyon élveztem, trükkös kis dolog :).
Kerekek és a lánctalp festése után elhelyeztem a járművet, majd megterveztem a havat és az elakadás mértékét. Sajnos a hó nem lett minden irányból megfelelő ugyanis elmászott a formám és, hogy ez ne legyen elég még el is fogyott a gipszem, így kénytelen voltam eme formájában hagyni, de végül is nem kiállítási darab, az égadta világon semmilyen kritériumnak sem kell megfelelnie, lényeg, hogy elbohóckodtam vele. A beltérrel sokat vacakoltam, koptatási hajlamaimat kiéltem benne. Volt még egy behajolt, lapuló kis sunnyogó katonám aki pont téli felszerelésben volt, kicsit kijavítottam és odaraktam mögé.
A pontos építési dátum sajnos nincs meg, mint az sem, hogy mikor lett kész, csak annyi, hogy valamikor 2009 közepe vagy vége fele.
Értékelés (pontozás 1-10)
Makett minősége: 6 pont Makett leírási dokumentum: 5 pont Makett összeállíthatósága: 6 pont Makett fotomaratásos elemei: - Makett ár/érték: -
Külföldi tartózkodásom során sikerült betévedtem egy eléggé szép méretekkel és makettekkel elárasztott boltba. Mondanom sem kellett, hogy kénytelen voltam többször visszalátogatni és kisebb összeget otthagyni. Korábban kezem közé került egy könyv „Japán szamurájok a II. Világháborúban” címmel, aminek egy részét el is olvastam. A repülős része érdekelt a könyvnek a legjobban, ezért mindjárt át is rágtam magam rajta, szépen, átgondolva, illetve megvizsgálva a kicsiny képeket, elemezve azokat.
A boltban rátaláltam egy repülőre 1/72-es méretarányban, mikor megláttam meg kell mondanom, hogy elérzékenyültem kicsit, történt ugyanis, hogy eme repülő történetét, kifejlesztési nehézségeit, berepülését nagyon sok dolog gátolta, borzasztóan sokat dolgoztak a gép első prototípus példányán, rengeteg időt és munkát öltek bele. Nehezen lehet elképzelni pár oldal elolvasása után, hogy milyen is lehetett egy olyan Japánban élni egy olyan időben amikor teljesen más értékek voltak fontosak mint pl. a jelenben. Amikor megláttam a gépet, tudtam, hogy meg kell vennem, afféle megtiszteltetés lenne számomra, hogy eme remek gépet összerakhatom, azt a képet láthatom amit a tervezője Captain Masaoka Tsuruno 1944-ben megálmodott és végül meg is valósított. Az Ő és csapatának tiszteletére fogom a makettet megépíteni legjobb tudásomnak megfelelően. Ezek a gondolatok járták át agyamat és ekkor megláttam az 1/48-as méretű példányát is a gépnek, ekkor már tudtam, hogy cselekednem kell és meg kell, hogy vegyem és össze kell, hogy rakjam örök emléket állítván ezzel. A gép érdekes konstrukcióval bír, ugyanis első ránézésre egy fordított gép. Nagyon nem tennék említést a gyártási adatokról, a sikerekről vagy sikertelenségekről, ezeket mindenki megtalálhatja Kurt Rieder könyvében, vagy az Interneten bóklászva. Egy példány vár Amerikában a restaurálására.
A makett nagyon meglepett, ugyanis történt az, hogy az 1/72-es változatából a J7W1-azaz a légcsavaros változatát lehet megépíteni, míg az 1/48-as változatnál a J7W2-azaz a papíron megtervezett, sugárhajtóműves változat készíthető el látszólag. Belekukkantva nagyon meglepődtem ugyanis mindkét verzió megépíthető, és ezt még tetőzték azzal, hogy a gép a Luftwaffe színeiben és matricázásában is bevethető. Összesen négyféle változatban, két ország színében lehet elkészíteni. Én mindenképpen a Japán változatot választom, csak még nem tudom pontosan, hogy a megvalósított (2 példány), és háromszor berepült (összesen 45 perc) J7W1, vagy a J7W2-est építsem meg. Az összeépített és készre festett változatot természetesen a blogon mindenképpen bemutatom, addig is vár még rám egyéb más összeépítendő gép.
